Na, hát azt úgy terveztük alapból, hogy közeleg mindkettőnk anyájának születésnapja, egy hétvégén be lehet jelenteni a nagy hírt mindkettőnk családjának. Fasza. Utána meg csapunk egy nagy játékpartit a barátokkal, ahol ünnepélyes keretek közt elmondjuk az örömhírt feleinknek. Tortával, meglepi pólóval, mindenszarral. Ez volt a terv.

Aztán persze kiderült, hogy hárman vannak a babócák, és ez túl sok. Értelmeszerűen Cicamaci első mondata az volt: "Anyát akarom." Persze, tök logikus, beszélj vele, úgyis sejt már mindent, ilyen az anyai szív, rögtön leolvasta előző hétvégén az apróbb jeleket. 

Közben én próbáltam szervezni egy kirándulást a barátoknak. Akik meg mindenre húzták a szájkukat, mikor bejött a hír, hogy majd választani kell a gyerek közt, szóval nálam elszakadt a cérna és felhívtam a Tanúmat, hogy faszom kivan, próbálok itt szervezni bulit, hány segget nyaljak még ki, hogy mindenkinek jó legyen, komolyan, tiszta hobbitok, pánikban vannak, ha el kell hagyni a megyét. Csakhogy itt a nyakunkon a gyerek, nemsokára kiesek a társaságból, ottbasszákmeg, szét fog esni a banda, mert rajtam kívül max. Tanú hajalndó energiát beleölni, hogy összejárjanak emberek... Meg egyébként is választani kell a gyerekek közt - és innen fél óra taknyonsírás a telefonban... Ünnepi bejelentés level 99. 

Aztán persze közeleg a családi bejelentés dátuma is, hát kevésbé ünnepélyes és parti a hangulatom, főleg így, hogy juhé, van gyerek, csak a száma még kétséges... Nem így terveztük.

Aztán jött a baráti találkozó kérdése: A fele társaság jön csak kirándulni, van, aki félévente egyszer jön el, ha most jön, akkor a köv. alkalomra nem fog. Van, akik közt mosolyszünet van. Summázva, végül is, aki jó eséllyel eljönne az októberi bejelentő bulira, azok már mind tudják a hírt. Mert vagy a Tanumék, vagy Cicamaci Kolleginájáék. Ők meg eleve véd és dacszövetséget tartanak fenn a melóhelyen, egy pozin váltják egymást, szóval alap volt, hogy neki tudnia kellett arról, hogy hogyan készüljön a jövőre ő is... 

Keksz meg esélyes.hogy se a bejelentőre, se a kirándulásra nem jön. Lebetegedett, kábé telefonon felhívása is egy fél hét szervezésbe és nyavajgásba fog kerülni, hogy elmondhassam neki a hírt. Lassan eljutok oda, hogy küldök egy faszom körmailt mindenkinek, kis puttóval, hogy lehet gratulálni. 

De legalább beszéltünk dokinénivel, azt mondta, hogy ha nincs vérzés és jól esik, akkor a házas élet mehet nyugodtan. Szóval ha a bdsm nagy részét hanyagoljuk is, legalább a szex mehet. Szóval baszhatunk mindenre.