Filozófusként mély meggyőződésem, hogy az ember eredendően nem egy racionális lény, hanem csak hosszú, kemény munkával elérhető cél a szigorú ész-szerűség. És ha valamennyire birtokába is jutunk, elég vékony mázú, törékeny kincset őrizgethetünk. 

Vasárnap elbúcsúztattuk az Ikreket. Gyújtottam gyertyát, elmondtam mindazt, amit egy ilyen helyzetben el lehet mondani. Spirituális, misztikus és mélyen emocionális gondolatok jöttek elő, amin csak röhögött volna a józan ész, ha nem lett volna idejében a sarokba pofozva.

Külön örültem, hogy Cicamaci is mondott pár mondatnyi kiegészítést, ami számára volt fontos az elengedéshez. 

Szóval vasárnap elbúcsúztunk, és elengedtük az ikreket. És persze, tudom, hogy lehet, hogy múlt hét csütörtökön még nem volt semmi baja a babáknak. És persze tudom, hogy vasárnap este, a SOTE és az Uzsoki ultrahang készüléke valszínűleg elavult kőbalta a budai magánklinika gépéhez képest, így azokon a képeken még minden rendben látszott. És tudom azt, hogy annak, hogy elbúcsúztunk, semmi köze ahhoz, hogy ma reggelre az egyik Ikerről megállapították, hogy a bőre alatt nagy vízödémák vannak, nem bírja a szíve a keringést, és hogy ma mégse csináják meg az elölést, mert lehet, hogy jövő hétre elintézi a természet a maga dolgát, és akkor nem kell +1 beavatkozás. 

De úgy ÉRZEM, elbúcsúztunk, és elkeztek elkészülődni az Ikrek és hamarosan lesz két kicsi privát angyala Egykének, akik vigyáznak rá plusszban. És jó így.