A hétfői redukció után a kedd reggel vérzéssel indult, majd magamhoz téréssel, és SOTÉre taxizással. Utólag áldom az eszem, hogy a korai ébredés ellenére fel tudtam mérni, hogy ez most nem az a pont, ahol okoskodni kéne, és nyugtatni, hogy nem kell menni. A dokikon kívül nincs az élő isten, aki meg tudna ilyenkor nyugtatni egy nőt. Gondoltam, megér egy taxizást, hogy ne legyen ideges, majd ott elmondják, hogy nincs baj.

Hát frászt. Bementünk, és el is mondták, hogy ez most vetélési kockázat, nyomon tudják követni, mi történik, de bármi történik, sajnos abba nem tudnak beavatkozni, nincs olyan, amivel segíteni lehetne, ha beindul a vetélés. 

Azóta nincs az az élő isten, ami meg tudna nyugtatni minket. Az első kórházas éjszakát átvészeltük, volt vérzés, de a baba él, és ha midnen igaz, kutya baja. Azt is megtudtuk, hogy nem kell midnen vérzéstől pánikolni, csak a darabos, görcsölős vérzéstől.

Most lennék fél évvel idősebb - vagy egy nappal se többé.